Egy ilyen pillanat nálam az első egyetemi évem során jött el. Örökre megváltoztatta a világról alkotott elképzelésemet, miközben kiszabadított az aggodalmaskodó, melankolikus fiatalság börtönéből, és eljuttatott az örökké növekvő boldogság ösvényére. Ez az egész úgy hangzik, mintha valami new-age-es cuccal akarnálak traktálni, nem igaz? Nos, nézd ezt el nekem – biztosíthatlak róla, hogy a célom logikai bizonyítékkal szolgálni a régi klisét illetően, valamint átadni azt a tudást, amit én „A Boldogság Tudományának” nevezek.
A felfedezésem idejében két főszakot csináltam az egyetemen – számítógép tudományt és pszichológiát. Ezen egyértelmű érdeklődésen túl affinitásom volt a (keleti) filozófiához és az idegrendszer működéséhez is. Ez pedig egy 300 órás pszichológiai képzést, egy 300 filozófiai képzést, valamint egy egyetemi szintű, mesterséges intelligenciáról szóló képzést jelentett a biológia és számítógép tudomány főszakokon. Ez a képzéshalmaz villámgyorsan szanaszét tépte az agyamat, és mire sikerült a darabjait összeillesztenem, már elszántan kerestem az optimizmus racionális okait, és arra az elhatározásra jutottam, hogy eltüntetem az életemből azokat, akik hajlamosak panaszkodni.
1. „Az együtt aktiválódó szinapszisok összeköttetésben állnak.”
Ez volt az első kijelentés, amit a mesterséges intelligencia képzésem professzora a tanulóknak tett, és még ma is az egyik legfőbb olyan logikai elem, melyhez visszanyúlok az életem során előforduló döntések meghozatalakor. Egyszerű a szabály: Az agyadban számtalan szinapszis található egymástól elkülönülten, melyek között az üres teret szinaptikus résnek nevezik. Mikor valamin agyalsz, az egyik szinapszis egy vegyületet lő ki a résen át egy másik szinapszishoz, ezáltal hidat képezve, melyen keresztülhaladhat egy elektromos jel, ami a töltésén túlmenően a releváns információt is tartalmazza annak kapcsán, amin épp töprengsz. Ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy az idegek elektromosságot szállítanak a lábujjad érzékelésétől fel az agyadba, ahol ténylegesen „érzed” azt.
Íme a trükk: Minden alkalommal, mikor egy ilyen elektromos impulzus kialakul, a szinapszisok közelebb kerülnek egymáshoz, hogy lecsökkentsék a távot, amit az elektromos töltésnek meg kell tennie. Ez a mikrokozmikus példája az evolúciónak, az adaptációnak. Az agy újrahuzalozza a saját áramköreit, fizikailag megváltoztatja magát, így téve könnyebbé és valószínűbbé, hogy a megfelelő szinapszisok között fog létrejönni a vegyi kapcsolat, így együtt lehetnek aktívak – lényegében megkönnyítve a gondolkodást. Ez alapján íme az első rejtélyes tudományos bizonyíték: a gondolataid átformálják az agyadat, így változtatva meg a valóság fizikai leképezését. Elmélkedj még ezen egy kicsit, mielőtt továbbmennél, ugyanis ez egy rendkívül mélyre ható logikai bomba.
| A gondolataid átformálják az agyadat, így változtatva meg a valóság fizikai leképezését. |
Rendben, most már kapd össze magad – még nem végeztünk.
2. A legrövidebb út nyeri a versenyt.
Azon az elképesztő tényen túllépve, hogy az agyad minden egyes gondolattal változik, még érdekesebb, hogy a (gyakoribb gondolkodás által) legszorosabban összekötött szinapszisok reprezentálják az alapvető személyiségedet: az intelligenciádat, készségeidet, rátermettségedet, és legkönnyebben elérhető gondolataidat (melyek többé-kevésbé az alapját alkotják a kommunikációs készségeidnek).
Menjünk egy kicsit tovább ezen gondolatmenet mentén. Tegyük fel, hogy két páros labdát dobálgat egymásnak. Az egyik pár tagjai 3 méterre állnak egymástól, a másikéi pedig 30 méterre. A két pár egy-egy tagja ugyanabban a pillanatban ugyanazzal az erővel dobja a labdáját a saját párjának. Az a csapat fogja meghatározni a személyes döntéseidet és elmeállapotodat, amelyik hamarabb elkapja a labdát.
Tehát melyik pár fogja előbb elkapni a labdát? A távolság, idő, és sebesség alapvető fizikai összefüggése alapján mindig az a páros lesz az első, akik 3 méterre állnak egymástól. Nos, lényegében így működnek a gondolataid. A gondolatok ismétlése által a hajlamaidat jelképező szinapszis-pár egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz, és mikor eljön az a pillanat, hogy egy gondolat formálódik meg benned (és ezáltal eldobod a metaforikus elektromos energia labdát), az a gondolat fog győzedelmeskedni, amelynek kisebb utat kell megtennie – vagyis annak, ami gyorsabban tud hidat képezni a szinapszisok között.
3. Elfogadás vs. megbánás, sodródás vs. vágyakozás, szerelem vs. félelem.
Iskolai reneszánszom során itt léptek színre a keleti filozófiák, és Occam Borotvájaként egy olyan egyszerű megoldással szolgáltak, melyet fel tudtam használni a formálódó ideológiám megerősítésére.
Rendkívül egyszerű volt – minden alkalommal, mikor úgy hozta a sors, hogy valamilyen helyzetre reagálnom kellett, a két választásom egyszerű volt a szájízemtől függetlenül: szerelem vagy félelem; elfogadás vagy megbánás; sodródás vagy vágyódás; optimizmus vagy pesszimizmus. És íme, barátaim, már meg is van a két labdázó párocskánk.
Természetesen rájöttem, hogy a jó közérzetem érdekében közelítenem kell egymáshoz a szeretet párját, így ugyanis mindig le tudják győzni a félelemmel és pesszimizmussal teli párost. Így aztán elkezdtem azt a gyakorlatot követni, hogy szeretek mindent, ami az utamba kerül, elfogadom a dolgokat, miközben lemondok az irányítás szükségességéről. A buddhisták azt mondják, az univerzum szenved, és szerintem ez azért van, mert az univerzum maga a káosz, és így természeténél fogva irányíthatatlan. Mikor ki akarjuk kényszeríteni a kívánságainkat, abban az univerzum számtalan alkalommal nem hajlandó együttműködni. Ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a vágyaktól való függőséget. Elkezdtem a buddhisták által hangoztatott elfogadás gyakorlását, a tao-ban való sodródást, az optimista szeretet természetes folyásának elfogadását, valamint azt, hogy az összes, utamba kerülő jó és rossz dolognak azt mondjam, „köszönöm a tapasztalatot és a leckét, most pedig következzen a következő pillanat, melyet ugyanolyan szeretettel fogadhatok”. Így tettem újra és újra, egyre közelebb hozva ezáltal a megfelelő szinapszisokat egészen addig a pontig, míg az agyamban a szomorúsággal, megbánással, pesszimizmussal, félelemmel, vággyal, melankóliával, depresszióval, stb. kapcsolatos szinapszisok egyre kisebb és kisebb eséllyel aktiválódhattak azelőtt, hogy a szeretet szinapszisa irányította volna a reakciómat, a gondolataimat, a személyiségemet. Így az alapállapotom optimista és elfogadó lett, és a létezésem köré húzott látszólagos határok gyengébbek lettek.
Na mármost, mint arra már rámutattam, a természet szereti a káoszt, és ilyen téren az agyunk sem különbözik. Ezért fontos elmondanom, hogy nyilvánvalóan ez nem egy hülyebiztos módszer, ami tökéletesen megszünteti a tudatodban rejlő negatív érzéseket; néha túl sok az érzelem, és néha a negatív páros fogja kapni a vegyi töltetet; de az összes izomhoz hasonlóan, ha elég sokat használod a szeretet szinapszisaidat, akkor idővel azt fogod tapasztalni, hogy birtokában vagy egy olyan ösztönös erőnek, melynek segítségével a világ sokkal gyakrabban ragyoghat még szebben. Ráadásul a jobb egészséged miatt boldogabb is leszel – melyre mindjárt át is fogok térni, de tarts ki még egy kicsit, mert előbb van még egy pont, melyről beszélnünk kell.
4. Tükörneuronok.
Nos, ha az agyad még nem robbant fel, mikor megtudtad, hogy a gondolataiddal uralni tudod a valóságot, akkor talán készen állsz erre is. Tudod miért? Azért, mert nem csak a te gondolataid képesek módosítani az agyadat, és közelíteni a szinapszisokat – a körülötted lévők gondolatai szintén képesek erre.
Ha van olyan képesség, mely valóban megkülönböztet minket az őseinktől, az a képzelet. Ez a gyökere a művészeteknek és az építészetnek, a (kitalált) történeteknek, melyek olyan vallásokat formáltak, amik milliárdok életét irányítják – vagy akár azon háborúknak, amik azt hivatottak eldönteni, hogy melyik tündérmese az „igazi”.
Ez az emberi tökéletlenség, a képzelet az, ami lehetővé teszi, hogy a múltban és a jövőben éljünk, és a jelen pillanatából kiszakadva a múltbéli emlékeinket használhatjuk fel annak megjóslására, hogy mi fog történni a jövőben – például tisztában vagyok vele korábbi tapasztalataim alapján, hogy a tűz megégeti a bőrömet, ezért az agyam mélyén tudatában vagyok annak, hogy ha a tűzbe dugom a kezem, akkor el fogom veszteni a húsomat. Ez annyira ösztönös, hogy még csak fel sem tűnik, pedig folyamatosan ez történik minden egyes szimbólummal, melyet a mindennapjaink során észlelünk. De ez az a képesség, mely lehetővé teszi számunkra a közösségünk útvesztőiben történő navigálást. És ami még ennél is érdekesebb, hogy ez a készség nem csak szituációkkal, hanem érzésekkel is működik.
Az elv ismét rendkívül egyszerű: Mikor valakin egy érzelmet tapasztalunk (legyen az düh, bánat, boldogság, stb.), az agyunk „elpróbálja” ugyanazt az érzelmet, hogy el tudjuk képzelni, min mehet át éppen az illető. Ezt pedig úgy teszi, hogy megpróbálja a saját agyadban ugyanazokat a szinapszisokat aktiválni, így kísérletet tudsz tenni a másik személy érzelmeinek átérzésére. Ez lényegében az empátia. Így működik a csordaszellem, melynek hatására egy nyugodt személy is rövid idő után vasvillával menne neki a közös ellenségnek, ha több tucat dühös elme hatása alá kerülne. Erről szól a közös boldogság a zenei fesztiválokon, vagy az együttérzés a bánatban tragédiákat követően.
De ugyanerről szól az éjszakád a bárban a barátaiddal is, akik nagyon, nagyon, nagyon imádnak panaszkodni, legyen szó a munkájukról, a párjukról, a kormányról, vagy akár más úgynevezett barátaik hibáiról – vagy bármilyen apróságról, amit fel tudnak hozni, hogy felhúzzák magukat rajta, és mindennél jobban igényeljék azt a megerősítést, mikor beletörődve bólogatsz, és a szabad gondolatoktól rettegve robotként egyetértesz: „Abszolút, haver. Tényleg szar az egész.”
De valójában nem az. Ez az élet, a káosz, és ha folyamatosan ilyen életszemlélettel veszed körül magad, akkor az agyadban található szinapszisok aktiválásával magadban is ezt a felfogást erősíted. Mint már korábban említettem, minden alkalommal, mikor ezeket a szinapszisokat aktiválod, átformálod az agyad. Ezért fontos olyan emberekkel tölteni az idődet, akik felpörgetnek, ugyanis a barátaid egyre közelebb hozzák a félelmekkel teli, cinikus, pesszimista szinapszisaidat, melynek eredményeképpen az alapvető, rövid távú személyiséged épp olyan eltompult és keserű lesz, mint a haverjaidé. Boldog akarsz lenni? Vedd magad körül boldog emberekkel, akik nem a meg nem erősítéstől való rettegés, hanem a szeretet irányába huzalozzák újra az agyadat. [[MÓDOSÍTVA 2015.08.11.: NEM azt mondom, hogy ne legyél ott a barátaid mellett, akik nehéz időkön mennek keresztül, és szükségük van valakire, aki meghallgatja őket, vagy segít nekik átjutni a nehézségeken. Azt sem mondom, hogy nem lehetsz kritikus a világban tapasztalható tökéletlenségekkel és igazságtalanságokkal szemben. A pozitív változáshoz általában kritikus gondolatokra van szükség.]]
5. A stressz öl.
Mint látod, a következő a helyzet a negativitással, a megbánással, a vágyaktól való függőséggel, valamint az olyan átmeneti dolgok miatti értelmetlen panaszkodással, melyek az idő előrehaladtával mindig eltűnnek: mind stresszt okoznak. Mikor az agyad a dühhel kapcsolatos szinapszisokat aktiválja, azzal gyengíted az immunrendszeredet – megnöveled a vérnyomásodat, valamint a szívpanaszok, elhízás, cukorbetegség, és még egy csomó más megbetegedés kockázatát, mint arra a psychologytoday a lentiekben rávilágít.
| A kortizol nevű stressz hormon az első számú közellenség az egészségünk szempontjából. A tudósok évek óta tisztában vannak a megemelkedett kortizol szint következményeivel: rossz hatással van a tanulásra és a memória működésére, csökkenti az immunrendszer működését és a csontsűrűséget, növeli a testsúlyt, a vérnyomást, a koleszterinszintet, valamint a szívbetegségek kockázatát…és a lista még hosszasan folytatható. A krónikus stressz és a megemelkedett kortizol szint növeli továbbá a depresszió és a mentális betegségek valószínűségét, és csökkenti a várható élettartamot. Ezen a héten két önálló kutatást publikáltak a Science-ben, melyek lehetséges kiváltó okként említik a megemelkedett kortizol szintet a mentális betegségek és a lecsökkent ellenállóképesség kapcsán – különösen serdülőkorban. A kortizolt a mellékvesék termelik félelemre vagy stresszre való válaszreakcióként a „küzdj vagy menekülj” mechanizmus részeként. – psychologytoday |
És ha még ennél is több bizonyítékra van szükséged a stressz káros hatásait illetően, akkor megszámlálhatatlan további tanulmány áll még rendelkezésre, melyek a pesszimizmus, keserűség és megbánás egészségedre gyakorolt negatív hatásait mutatják be.
A lényeg:
Az univerzum kaotikus, az esővel és széllel járó, megelőzhetetlen szuperviharoktól a megjósolhatatlan autóbaleseteken át embertársaink bolondos hóbortjaiig – ráadásul egyesek személyes igazságai még arra is képesek, hogy érzelmileg vagy fizikálisan kárt tegyenek másokban. És minden egyes pillanatban benne van a lehetősége a teljes skálának a lélekemelő boldogságtól a lélekölő szomorúságig.
De függetlenül attól, hogy mit sodor az utadba az élet, a választás egyszerű: Szeretet vagy Félelem. És igen, tisztában vagyok vele, hogy nehéz boldogságot találni azokon az éjszakákon, mikor egyedül érzed magad az egész világban, mikor egy szeretett személy eltávozik közülünk, mikor elbuksz egy teszten, vagy mikor kirúgnak a munkahelyedről. De amikor eljönnek ezek a pillanatok, nem kell miattuk folyamatosan bánkódnod, nem kell állandó figyelemben részesíteni a negatív gondolatokat, lehetővé téve számukra az agyad átformálását, míg végül keserű, eltompult, cinikus öregemberré válsz, aki már nem képes felfogni, hogy maga a tény, hogy életben van, lehetővé teszi a kozmikus játszótéren történő örömteli játékot, miközben rendelkezésére áll a választás lehetőségének istenadta hatalma.
Amit helyette mondhatsz, az ez: „Igen, ez szívás. De mi a tanulság? Mit tanulhatok belőle, hogy jobb emberré válhassak ezáltal? Miként válhatok erősebbé általa, és hogyan használhatom fel arra, hogy a következő pillanatban közelebb kerüljek a boldogsághoz?” Látod, egy tönkrement kapcsolat vagy egy rossz nap nem szabad, hogy szárnyad szegje – lehet, hogy csupán egy apró nehézség volt, mely megmutatja, mit szeretsz, és mit nem, és felfedi a vörös zászlókat, hogy máskor el tudd kerülni őket. Ha az exed személyisége volt az, ami őrületbe kergetett, akkor most már megszerezted a tudás hatalmát, hogy ne pocsékold az időd egy másik olyan társsal, aki ugyanúgy viselkedik.
Ha képes vagy odafigyelni a bukásaid tanításaira, akkor semmi sem akadályozhat meg abban, hogy minden napod jobb legyen, mint az előző. Minden nap csinálj valami újat, tanulj belőle, válaszd a szeretet a félelemmel szemben, és változtass minden napot jobbá, mint az azt megelőző volt. Minél gyakrabban teszel így, annál jobban fogod látni és értékelni a létezés szépségét, és annál boldogabb emberré fogsz válni.
Link: http://www.curiousapes.com/the-science-of-happiness-why-complaining-is-literally-killing-you/