Persze ez nem mindig könnyű, mivel általában olyasvalami szükséges hozzá, mely nem megy könnyen – de pontosan ez a lényeg. Az erőhöz a definíciójából fakadóan szükség van erőkifejtésre. Ez néha külső, néha pedig belső erőt takar.
Valójában azonban mindig bentről indul a folyamat – az elméből.
“Amit az elme elképzel, azt a test képes el is érni.”
– Napoleon Hill (kivonat)
Az erő annak a képessége, hogy meg tudunk mozdítani valamit – vagy kissé kibővítve: képesek vagyunk változást előidézni. Mindig azt hangoztattam a fiaimnak, hogy az életben a legfontosabb annak a képessége, hogy megtedd, amit tudod, hogy meg kell tenned, de egyáltalán nem szeretnéd – ugyanis ha erre képes vagy, akkor bármit elérhetsz. És továbbra is hiszek ebben.
Ezek a dolgok ugyanis ritkán könnyűek, azonban minél többször próbáljuk meg és teljesítjük őket, annál „könnyebbé” válnak.
A belső erőd, az akaraterőd olyan, mint a tested – mint az izmaid. Ha gyakran és megfelelően használják, attól megerősödik. Ha azonban ritkán terhelik, akkor szertefoszlik és elgyengül.
Gyengének lenni soha nem jó érzés. Erősnek lenni mindig jó érzés. Erőssé válni viszont általában nem igazán szórakoztató dolog, és sokan képtelenek is megugrani ezt a szintet. Azonban ez egy megkerülhetetlen tényező, az ember ugyanis vagy erősebbé válik, vagy gyengébbé – nincs középút.
Bár szinten tartásnak tűnhet, mivel lassan mész csak hátrafelé, de attól az még továbbra is a rossz irány. Még ha a tested fáradt is, a súly pedig nem mozdul, vagy ha már képtelen is vagy lefutni azt a távot, amire korábban képes voltál, a test akkor is képes ettől a szinttől erősebbé válni. Az elmédet ugyanis továbbra is képes vagy erősebbé tenni – ezáltal pedig a testedet is.
Folyamatos gyakorlás
“A test a lélek szolgája. Engedelmeskedik az elme parancsainak, függetlenül attól, hogy azok szándékosak vagy automatikusak… A cselekvésre való szándék a cselekvésre való képesség ismeretéből fakad. A kétely és a félelem a tudás két nagy ellensége, és aki ezeket bátorítja, ahelyett, hogy eltörölné, az folyamatosan saját magát akadályozza. Aki legyőzi a kételyt és a félelmet, az legyőzi magát a kudarcot is.” – James Allen, “As a Man Thinketh”
Így, vagy úgy, de folyamatosan hatással vagyunk a testünkre – függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk, vagy sem. A táplálkozásunk, az alvásunk, a testtartásunk, az edzésünk – vagy annak hiánya – hatással van a rendszerünkre, és meghatározza, hogy erősebbek vagy gyengébbek, jobbak vagy rosszabbak leszünk – hogy előre, vagy hátrafelé haladunk-e.
Minél inkább tisztában vagyunk ezzel az alapelvvel – melynek hivatalos neve SAID (specific adaptation to imposed demands), vagyis adott terheléshez való alkalmazkodás –, annál jobban képesek vagyunk kontrollálni az edzésünk és az életmódunk hatásait.
Ha keményen edzünk a teremben, de nem hagyunk időt rá, hogy adaptálódjunk a terheléshez, a táplálkozásunkkal sem támogatjuk a regenerációnkat és az adaptációnkat, és soha nem figyelünk oda az edzésünk és a módszereink céljaira, akkor nem fogunk fejlődni. Vagy legalábbis nem a megfelelő irányba.
Minden hatással van a fejlődésünkre, de a legnagyobb mértékben az elménk ereje – az határozza meg ugyanis valójában az edzéssel kapcsolatos összes jó és rossz döntésünket. A legnehezebb mindig egyszerűen csak folytatni a gyakorlást – kihozni magunkból a legtöbbet, még akkor is, amikor fáradtak vagyunk, vagy egyszerűen közbeszól “az élet”.
Ha ezzel tisztában vagy, és nem csak a testedet, hanem az elmédet is edzed, azzal sokkal nagyobb fejlődést tudsz elérni, mint ha kizárólag a tested fejlesztésére fókuszálnál.
Gyakorolnunk kell a gyengeségeinket, hogy megismerhessük az erősségeinket
Minden komoly sportoló tisztában van vele, hogy az elme jelenti az igazi korlátozó tényezőt, és ennek megfelelően kitartóan dolgoznak azon, hogy jobban tudjanak fókuszálni és koncentrálni. Megtanulják, miként uralhatják az elméjüket ahelyett, hogy az irányítaná őket. A legfontosabb ehhez a gyengeségek őszinte értékelése. Csak ha tisztában vagyunk a gyenge láncszemekkel, akkor tudjuk megerősíteni őket. Mindenki csak annyira erős, mint a lánc leggyengébb szeme, és a leggyorsabb eredményekhez kivétel nélkül mindig a leggyengébb láncszem erősítése vezet.
Sajnálatos módon azonban sokan nem keresik a gyengeségeiket, vagy egyszerűen csak nem vesznek róluk tudomást, és inkább az erősségeikkel foglalkoznak. Véleményem szerint azonban a test vagy az elme valódi ereje soha nem fakadhat ebből, ugyanis előbb-utóbb az egész szét fog esni a gyenge láncszemnél. A tehetségeseknél egyszerűen csak később következik be – de attól még elkerülhetetlen.
Az SFG-nél a belsőnkre fókuszálunk – a következetes és elkötelezett gyakorlás révén mélyen bevésett készségekre és a technikai tökéletességre. A gyakorlásunk során mindig a gyenge láncszemeinket keressük, és a fejlesztésükre koncentrálunk – azért, hogy leküzdhessük őket, és ezáltal megerősíthessük az egész rendszerünket.
Az erő egy készség – és nem csupán fizikális, de mentális készség is egyszersmind. Gyakorolnunk kell az erő készségét az életünk minden egyes aspektusa kapcsán – nem pedig csupán a heti pár órányi edzés során. Az egész életünkre tekinthetünk gyakorlásként, melynek célja, hogy általa erősebbé és jobbá válhassunk.
Ez valójában nem olyan nehéz, de attól még nem való mindenkinek. Sokan úgy döntenek, hogy inkább nem foglalkoznak az életmódjuk számos aspektusával, valamint azoknak az edzésükre gyakorolt hatásával. Ezek általában pont azok az emberek, akik a fejlődésük hiányára panaszkodnak.
A testen át az elmébe
41 évnyi edzést és gyakorlást követően végre megértettem, hogy lehetséges a testre történő fókuszálás révén megváltoztatni az elme működését, valamint azt is, hogy ez fordítva is igaz. A kemény edzés és a fizikális teljesítőképesség valódi határainak feszegetése erőteljes hatással van a gondolatainkra, az érzéseinkre és az érzelmeinkre. Azonban ha az elménket fókuszáljuk arra, hogy mit szeretnénk a testünkkel elérni, az is gyors eredményeket hozhat. Ha pedig mindkét rész optimálisan működik, a fejlődés üteme általában exponenciálisan felgyorsul.
Ha a nap folyamán apróságokkal erősítjük a kitartásunkat vagy az akaraterőnket, az hamar eredményeket hozhat az edzőteremben is, amikor olyan súlyt akarsz megemelni, amit korábban még soha nem emeltél, és az összes rendszered azt hajtogatja, hogy inkább válaszd a biztonságos megoldást és hagyd a fenébe azt a súlyt. Az erővel, illetve állóképességgel kapcsolatos maximális erőfeszítések során még a legkisebb hezitálás is kudarchoz vezethet. Kritikus fontosságú, hogy tisztán lásd magad előtt a célt, az elméd pedig fókuszált legyen.
Az erre képtelen sportolókra a tudósok azt mondják, hogy “lefagynak”. Ha az elmédet apró, de célzott módszerekkel edzed a nap folyamán, az még a várakozásaidat is felülmúló pozitív hatásokkal fog járni az edzőteremben, valamint az életed minden más területén is.
Ilyen apróságok lehetnek például az alábbiak: időben érsz le a terembe; előkészíted az ételeidet, így olyan dolgokat ehetsz, melyek tudod, hogy szükségesek; elvégzed azokat az apró elemeket, mint például a korrekciós és mobilitásjavító gyakorlatokat és nyújtásokat, melyek nem túl szórakoztatóak, de elengedhetetlenek a gépezet megfelelő működéséhez; vagy egyszerűen csak napi szinten szem előtt tartod a céljaidat. Megteszed azt, amit mondasz, még akkor is, ha valójában egyáltalán nem szeretnéd. Erős nem csak a fizikumod, hanem a jellemed is. A végcél lebeg a szemed előtt.
Az erőnek nagyobb célja van
A végcél pedig nem más, mint a nagyobb erő. Igen, a test nagyobb erejéről beszélek – de egyszersmind az elme, az akaraterő, a szellem nagyobb erejéről is. Nem találkoztam még olyan erős férfival vagy nővel, aki fejben gyenge lett volna, és nem hinném, hogy valaha is fogok.
Bernarr McFadden, a testkultúra és az egészséges táplálkozás lelkes híve a 20. század elején élt – gyerekkorában gyenge és beteges volt, azonban sikerült átformálnia magát egy életvidám és erős férfivá. A szavait idézve: „a gyengeség egy bűncselekmény”. És tényleg az – magunkkal és a társadalommal szemben egyaránt.
Azt szoktam mondani, hogy „az erő szinte mindent megold”, és őszintén hiszek is ebben. Gyakorold az erő minden egyes formáját, hogy szépen öregedhess meg.
Mark Reifkind
Mark az elmúlt 44 évét a testkultúra világában töltötte elit szintű tornászként, testépítőként és erőemelőként. Emellett részt vett ultramaraton és triatlon versenyeken is. Mark 1998-ban talált rá a kettlebellre, 2005-ben szerzett instruktori címet, azóta pedig világszerte foglalkozik a rendszer oktatásával. Mark 2003-ban nyitotta meg az első kettlebell-központú edzőtermet (Girya, The Art of Strength).
Edzőként együtt dolgozott már olimpiai résztvevő tornászokkal, valamint 1995-ben az Egyesült Államok női csapatának, 2000-ben az első Pán-Amerikai Erőemelő Bajnokságon pedig az Egyesült Államok csapatának vezetőedzője volt. Ő volt a személyi edzője minden idők egyik legsikeresebb amerikai női súlyemelőjének, Catherine Kelii-nek. Emellett személyi edzőként és edzőtársként dolgozott a Mr. America és testépítő legenda Scott Wilson mellett is.
Mark 1979 óta ír a témában, és publikált már az IronMan Magazine-ban, a Muscle Mag International-ben, a Milo-ban, a Runners World-ben és a Velo-ban. Emellett számos cikket írt már a StrongFirst-nek is. Ő készítette a Mastering the Hardstyle Kettlebell Swing, a Lats, the Super Muscles, a Body Maintenance, the Users Guide, valamint a Restoring Lost Physical Function oktató anyagokat is.
Ő volt a szerzője az első kettlebell-központú blognak. Honlapja a Girya Strength, valamint a Facebook-on is megtalálható. Mark jelenleg közösen dolgozik egy könyvön Dr. Ken Ford-dal a szarkopénia (izomvesztés) késleltetéséről.