Nem igazán lehet foglalkozni a „növényi alapú” étrendek témájával anélkül, hogy szóba kerülne a veganizmus témaköre.
A „növényi alapú étrend” kifejezést eredetileg a 80-as években alkotta meg T. Colin Campbell – egy vegán-rajongó kutató, valamint a ’The China Study’ szerzője.
Campbell könyve szerint egy Kínában készült átfogó tanulmány – melyben ő is egyike volt a kutatóknak – rávilágított: az állati eredetű ételek mérgezőek és rákot okoznak. Ez a könyv azóta gyakorlatilag a vegán mozgalom ’kvázi-Bibliájává” vált.
Emiatt bármikor is szóba hozom, mennyire értékes számunkra a hús, és az emberi étrendnek milyen fontos részét képezik az állati eredetű ételek, azonnal kapok egy csomó dühös levelet, melyben az olvasók egyértelműen idiótának titulálnak. „Te tényleg nem hallottál még a kínai tanulmányról? Pedig ez minden idők legfontosabb kutatása a táplálkozás terén!”
Nos, a helyzet az, hogy valójában nem az – de erre majd mindjárt részletesebben is kitérek.
Manapság a „növényi alapú” kifejezést a „veganizmus” egy olyan szinonimájaként használják, mely egy kissé elfogadhatóbb az emberek többsége számára. A veganizmus sokak számára egy olyan ezoterikus és megterhelő étrendet jelent, melyet szigorúan be kell tartani, és nem engedi meg a legkisebb kilentést sem. A „növényi alapú” kifejezés ehhez képest valahogy engedékenyebbnek hangzik.
A probléma ezzel csak az, hogy a „növényi alapú” kifejezés – sok máshoz hasonlóan – mostanra teljesen elvesztette a valódi jelentését.
Vajon a Paleo-étrend növényi alapú?
Vegyük például a paleo étrendet. Kérdezd csak meg egy vegán véleményét a paleóról – egész biztos szidalmazni fogja, mivel „tele van hússal”, és azt fogja javasolni, hogy kövess inkább egy növényi alapú étrendet.
Azonban a paleo étrenddel kapcsolatban valaha készített legátfogóbb kutatás – Boyd és Konner 25 évet felölelő tanulmánya – alapján a Paleo-étrend 100%-ig növényi alapú. Kimutatták, hogy a megvizsgált Paleo-étrendek többsége 35%-ban tartalmazott állati eredetű ételeket, és 65%-ban növényeket.
Ha engem kérdezel, egy olyna étrend, ahol a kalóriák 65%-a növényekből, gyümölcsökből és diófélékből származik, növényi alapú étrendnek tekintendő! Elvégre mégis mi más lenne?
Az eredeti táplálékpiramis körülbelül 55%-ban tartalmazott szénhidrátokat, és máris „high-carb”-nak titulálták. Akkor egy 65%-ban növényeket tartalmazó étrend miért nem számít növényi alapúnak?
Azonban egyetlen önérzetes vegán sem tekinti a paleót növényi eredetűnek, ugyanis a „növényi eredetű” kifejezés többé már nem jelenti azt, hogy valami növényi eredetű. Immáron a vegán szinonímája – ami pedig egy egészen más dolog.
És ezzel el is jutottunk a korábban említett könyvhöz – a ’The China Study’-hoz.
A ’The China Study’ NEM AZONOS a kínai tanulmánnyal
A 80-as években egy átfogó, megfigyelésen alapuló tanulmányt végeztek Kínában a Cornell Egyetem, az Oxford Egyetem és kínai állam együttműködésével. Végül 1990-ben publikálták „Étrend, életmód és mortalitás Kínában” címmel, a vezető szerzője pedig Dr. Chen Jushi (nem pedig Dr. Colin Campbell) volt. Ez egy igencsak masszív anyag: 991 oldalas, és több, mint 3 kilót nyom.
T. Colin Campbell ebben a tanulmányban a kutatók egyike volt. A könyve – mely szintén a ’The China Study’ (’A kínai tanulmány’) nevet kapta – lényegében a saját értelmezését mutatja be a kínai tanulmányról. Az adatok kapcsán Campbell saját konklúziói szerepelnek benne – ezeket pedig erőteljesen átitatja a vegán szellemiség.
Mint azt már számtalanszor láthattuk, teljes mértékben lehetséges egészen eltérő következtetésekre is jutni ugyanazokból az adatokból. Campbell – hasonlóan Ancel Keys-hez – elképesztően ügyesen tudta figyelmen kívül hagyni azokat az adatokat, amelyek nem passzoltak a narratívájához. A pszichológusok ezt „megerősítő torzítás”-nak nevezik.
Eközben a „veganizmus” pedig egy sokkal grandiózusabb dologgá vált, mint csupán egy aprócska mozgalom, melynek célja az állati eredetű ételek száműzése az étrendünkből. Egy okká, egy identitássá, egy mozgalommá vált – olyanná, mely az alapelveivel szembeni feltételen lojalitást vár el, és egyáltalán nem tolerálja a kilengéseket.
Emiatt a napjainkban ismert veganizmusból már teljes mértékben kiveszett a tudományos objektivitás. A „növényi alapú” kifejezés egy ésszerű táplálkozási filozófiából egy jelszóvá, egy csatakiáltássá változott át.
A szent tehenekből készül a legfinomabb hamburger
Két nagyrabecsült kollégám – Robb Wolf és Diana Rogers – írt egy fantasztikus könyvet, melynek címe ’Sacred Cow’. A könyv és az azonos című dokumentumfilm kiegyensúlyozott, igazságos és tényekkel alátámasztott módon mutatja be, milyen szerepet töltenek be az állatok a fenntartható élelmiszertermelés világában. És csak hogy egyértelmű legyek: egy „növényi alapú” étrend esetében is enned kell állati eredetű ételeket!
Egy különösen erős jelenetben a filmesek egy korábbi vegánnal készítenek interjút, és az illető így mesél a saját meghatározó pillanatáról:
„Amikor saját magam állítottam elő az ételeimet és vegán életmódot követtem, rádöbbentem, hogy lehetetlen anélkül paradicsomot termeszteni, hogy ne pusztítanánk el közben a meztelen csigákat és más kártevőket. Azért követtem egy növényi alapú (vegán) étrendet, mert nem akartam megölni egyetlen élőlényt sem, de beláttam, hogy valójában egy hazugságban élek. Sok-sok élőlénynek kellett elpusztulnia ugyanis azért, hogy én zöldségeket ehessek – és ez igaz a bolygónk összes vegánjára.”
A „növényi alapú” egykoron értelmezhető kifejezés volt, ami tényleg azt jelentette, amire a neve is utalt: egy olyan vegyes étrendet, mely nagy mennyiségben tartalmazott növényi eredetű ételeket. Egy olyan étrend (például a paleo), ami 35%-ban húsokat tartalmaz, egyértelműen növényi alapú étrendnek tekinthető – azonban korántsem mondható róla, hogy vegán lenne.
Azáltal, hogy a „növényi alapú” kifejezést összemossák a „vegán”-nal, az előbbi teljes mértékben elveszti a valódi jelentését.
És ez még nem minden…
Az egészséges élelmiszerek iparágában ismert fogalom a „greenwashing” („zöldre festés”). Ezt arra használják, amikor egy pocsék terméket „egészségessé” tesznek olyan címkék használatával, melyekről mindenki az egészségre asszociál.
Erre kiváló példa, amikor egy cukrozott csokis gabonapehely dobozára ráírják a „teljes kiőrlésű gabonákból készült” kifejezést. A „növényi alapú” is egy ugyanilyen címke.
Attól még, hogy valami teljes kiőrlésű gabonákból „készült”, egyáltalán nem biztos, hogy maradtak is teljes kiőrlésű gabonák a feldolgozott végtermékeben. Ehhez hasonlóan az, hogy egy termék – legyen az tisztítószer, szemránckrém vagy étel – növényi alapú, egyáltalán nem garantálja, hogy egészséges dolgokkal van tele. Elvégre elég mocskos dolgokat lehet ám összerakni növényi alapú anyagokból – különösen akkor, ha mérges gombákat használunk nyersanyagként.
Ideje elfelejteni a „növényi alapú” címke használatát – de legalábbis az „egészséges” kifejezés szinonímájaként. A legtöbb esetben ugyanis a „növényi alapú” kifejezést az emberek valójában a „vegán” alternatívájaként használják.
A „vegán” és az „egészséges” pedig nem tekinthető egymás szinonímájának. Elég csak egy rövid sétát tenni például a Whole Foods gyárának folyosóin ahhoz, hogy szembesüljünk vele: abszolút lehetséges olyan elképesztően undorító és teljes mértékben egészségtelen termékeket készíteni, melyek megfelelnek a „növényi alapú” kritériumnak. Elvégre a cukor és a liszt is eredendően növényi eredetű.
Nem hiszel nekem? Olvasd csak el egy vegán pizza összetevőinek listáját.
Link: https://www.t-nation.com/diet-fat-loss/the-plant-based-scam