Állva jellemzően mindkét lábunk kapcsolatban áll a talajjal. Ha a lábfejeink közel vannak egymáshoz, kevésbé vagyunk stabilak, mint ha terpeszben állunk. A lábfejeink közti távolság növekedése fokozza az úgynevezett alátámasztásunkat, mely a talajjal érintkező pontjaink által határolt területet jelenti. Különféle alátámasztások láthatók a 6.6. ábrán. Az alátámasztásnak a stabilitásunk és hatékony mozgásra való képességünk meghatározásában betöltött fontos szerepére ebben a fejezetben térünk ki, majd részletesebben a 8. és fejezetekben is, ahol megvizsgálunk olyan mozgásokat, mint például a sétálás, a futás, az ugrás és a dobás.
Ahogy egy adott helyzetben mozogni szeretnénk, mérsékelt tudatossággal (vagy anélkül) egy úgynevezett stabilitás-mobilitás kontinuum mentén helyezkedünk el. Olyan helyzetekben, ahol érintkezés valószínűsíthető, próbáljuk fokozni a stabilitásunkat – ellenben amikor gyorsan szeretnénk mozogni, olyankor a mobilitásunkat igyekszünk növelni. Az ellenféllel való várható ütközésre felkészülve egy amerikai foci játékos megpróbálja kitámasztani magát azáltal, hogy szélesíti az alátámasztását, és behajlítja a térdeit. Ha azonban a játékos úgy dönt, hogy elfut az ütközés elől, akkor teljesen más testhelyzetet fog felvenni, mely fokozza a mobilitását.
Mechanikai szempontból 5 tényező határozza meg a stabilitási és mobilitási szintünket.
– Az alátámasztás nagysága az erőhatás illetve a beérkező erőhatás irányában: Általánosságban véve az alátámasztás méretének növelése fokozza a stabilitást. A becsapódásra való felkészülésként terpeszbe állunk. Azonban ezt az erő irányában tesszük. Ha szemből neked fognak jönni, úgy fogod növelni az alátámasztásodat, hogy csípő abdukcióval szélesebb terpeszt veszel fel? Valószínűleg nem. Várhatóan inkább úgy fogod növelni az alátámasztásodat, hogy a lábaiddal előre-hátra állsz terpeszbe, vagyis anterior-posterior irányban. Ha csak növeled az alátámasztásod nagyságát, attól még önmagában nem leszel feltétlenül sokkal stabilabb. A növelésnek az erőhatás illetve a beérkező erőhatás irányában kell bekövetkeznie. Az alátámasztást növelni lehet úgy, hogy – az előző példában látott módon – megfelelő helyzetbe rakjuk a lábainkat, valamint úgy is, hogy további talajjal való érintkezési pontokat hozunk létre. További érintkezési pontokat más testrészeink felhasználásával tudunk létrehozni – mint amikor a csecsemő négykézláb mászik a talajon, vagy amikor a sportoló három pontos vagy négy pontos állást vesz fel (6.7. ábra). Idősebbek és sérüléssel küzdők úgy is tudják fokozni a stabilitásukat, hogy botra/mankóra támaszkodva adnak hozzá érintkezési pontokat a rendszerhez, ezáltal növelve az alátámasztásukat (lásd 6.6c ábra).
– A súlypontnak az alátámasztás fölötti magassága: Amikor leguggolsz a stabilitásod fokozásához, lejjebb engeded a súlypontodat, vagyis csökkented a súlypontnak az alátámasztás fölötti magasságát. Ezzel szemben a felállás növeli a súlypontnak az alátámasztás fölötti magasságát, és csökkenti a stabilitást.
– A súlypont kivetülése az alátámasztáson belül: Képzeld azt, hogy egy függőónt (vagyis egy madzagot, a végén egy súllyal) engedsz le a súlypontodból. Ez a vonal jelöli a súlypontod függőleges kivetülését – vagy röviden kivetülését – az alátámasztáson belül. Ha a kivetülés az alátámasztáson kívülre kerül, instabillá válsz, és korrekciós mozdulatok nélkül el fogsz esni. Normál álló helyzetben, amikor a súlypont kivetülése az alátámasztás közepe környékén található, stabilabb vagy, mint amikor a kivetülés az alátámasztás széléhez közel található. Amikor egy másik test várhatóan ütközni fog veled, hajlamos vagy az ütköző test irányába dőlni. A dőlés hatására a kivetülés közel kerül az alátámasztás széléhez, ezért a becsapódáskor a súlypontnak nagyobb távolságot kell megtennie, mielőtt az alátámasztáson kívül kerülve az ellenkező oldalon, mely az elesésedhez vezetne.
– Testtömeg vagy testsúly: Egy test tömege (vagy súlya) növeli annak stabilitását. Egyszerűen fogalmazva a nehezebb testeket nehezebb elmozdítani, ezáltal stabilabbak. A könnyebb testeket könnyebben el lehet mozdítani, ezáltal kevésbé stabilak.
– Súrlódás: A talaj és az érintkezési pont (pl. lábfej vagy cipő) közti súrlódási ellenállás nagysága hozzájárul a stabilitáshoz és a mobilitáshoz. Egy fiatal kosárlabdázó, aki az új cipőjét egy frissen polírozott tornatermi padlón próbálja ki, viszonylag nagy súrlódást fog tapasztalni, mely fokozza a stabilitását. Ezzel szemben a tél közepén, egy jeges járdán futó tinédzsernek sokkal kisebb lesz a stabilitása az alacsony súrlódás miatt, ezért nagyobb valószínűséggel fog megcsúszni és elesni.
Összefoglalva a magas stabilitást (alacsony mobilitást) széles alátámasztás, alacsony súlypont, az alátámasztáson belül középre eső súlypont kivetülés, nagy testtömeg és a talajjal való nagy súrlódás jellemzi. Ezzel szemben az alacsony stabilitásra (magas mobilitásra) kis alátámasztás, magas súlypont, az alátámasztás széléhez közelre eső súlypont kivetülés, kis testtömeg és kis súrlódás jellemző.
Link: http://www.humankinetics.com/excerpts/excerpts/five-factors-determine-stability-and-mobility